Eszter könyve 10,1-3

"Ahasvérós király adót vetett ki a szárazföldön és a tenger szigetein. Minden nevezetes hőstette és Mordokaj nagyságának a leírása, akit kitüntetett a király, meg van írva a méd és a perzsa királyok történetének a könyvében. Mert a zsidó Mordokaj második ember volt Ahasvérós király után, tekintélyes volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai, mert népe javát kereste, és egész nemzetségének a békéjén tevékenykedett." Eszter 10,1-3

Az események lassan visszaálltak a megszokott kerékvágásba. A közvetlen veszély megszűnt. Ahasvéros király újabb adókat vetett ki, Mordokáj pedig végezte mindennapi feladatait a királyi palotában. Úgy tűnik, hogy a továbbiakban semmi szóra érdemes nem történt, mert a könyv itt véget ér.

De talán mégis van még valami, amit meg kell említeni!!!!!

Ismerve az emberi önzőséget, meglepő azt olvasni, hogy egy magas rangú tisztviselő nem a saját, hanem népe és nemzetsége javát kereste. Vajon nem írták el? … Hiszem, hogy nem! Mert az, aki ismeri az Önmagát velünk megosztó Istent, ha tudna is, nem akar többet önző lenni. Mordokáj saját bőrén tapasztalta Isten végtelen szeretetét és jóságát. Tudta, hogy élete minden egyes perce ajándék, amivel már nem ő rendelkezik, hanem Isten. Így számára nem volt nehéz mások javát keresni.

Ezt tette Jézus is! Javamat és javadat kereste, amikor helyettünk meghalt a kereszten. Nem önmaga jóléte, hanem a mi üdvösségünk érdekelte.

A kérdés már csak az, hogy te és én, a monoton hétköznapokban, kinek a javát fogjuk keresni?

Eszter könyve 9,29-32

"Eszter királyné, Abihail leánya a zsidó Mordokajjal együtt igen nyomatékosan megírta, hogy a púrimra vonatkozó második iratot is tegyék kötelezővé. Leveleket küldtek minden zsidónak Ahasvérós birodalmának százhuszonhét tartományába, békét és biztonságot kívánva nekik, hogy tegyék kötelezővé a megszabott időben a púrim-napok megtartását, ahogyan elrendelte nekik a zsidó Mordokaj és Eszter királyné, és ahogyan megállapították, hogyan kell nekik és utódaiknak böjtölniük és jajveszékelniük. Így állapította meg Eszter parancsa a púrim előírásait, és beírták azokat egy könyvbe." Eszter 9,29-32

Ünnepekkor gyakran kívánunk egymásnak sok örömöt, békét és boldogságot. Ezt tette Eszter királynő és Mordokáj is. Amikor kiküldték levelüket az egész birodalom területére BÉKÉT és BIZTONSÁGOT kívántak népüknek.

Létezhet-e béke biztonság nélkül, és biztonság béke nélkül? … Úgy gondolom, hogy igen.

Amikor az első keresztyéneket üldözték, életük nem volt biztonságban. Pál apostolt többször is megverték, megkövezték, hajótörést szenvedett, üldözték és végül oroszlánok elé vetették. Ennek ellenére meggyőződve írta, és kitartóan bátorította a hívőket: „Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Filippi 4,7)

Napjainkban mindent megteszünk, hogy biztonságban legyünk. Biztonsági zárakat és talán videó kamerákat is felszereltetünk ennek érdekében. És mégis a békesség falainkon kívül marad. Háborgunk, vitázunk, csatázunk, és lassan, de biztosan felmorzsolódunk.

Eszter királynő jókívánsága ma is aktuális, égetően szükségünk van békére és biztonságra! De hol találjuk meg? Mert bármerre mennénk ezen a Föld golyón, sehol sem található ilyen földterület.

A teljes béke és biztonság csak Istennél és Istenben található meg. Jézus Krisztus fizette meg kereszthalálával a mi békességünket! (Ézsaiás 53,5) Ezzel szabad utat készített Isten jelenlétébe. Így aki, „a Mindenható árnyékában nyugszik, az tejes biztonságban van” (Zsoltár 91,1).

Kívánok békét és biztonságot Isten jelenlétében! 

Eszter könyve 9,24-28

"Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, aki minden zsidónak az ellensége volt, azt tervezte a zsidók ellen, hogy kiirtja őket. Ezért púrt, azaz sorsot vetett, hogy rettegésbe ejtse, és kiirtsa őket. De Eszter bement a királyhoz, aki levélben parancsolta meg, hogy szálljon vissza Hámán fejére az a gonosz terv, amelyet a zsidók ellen kigondolt. Fel is akasztották fiaival együtt. Ezért nevezték el ezeket a napokat púrimnak a púr szóról. Ennek a levélnek a szövege alapján, meg annak alapján, amit láttak, és átéltek, kötelezőnek fogadták el a zsidók, hogy sem ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben; emlékezetben tartja és megünnepli ezeket a napokat minden nemzedék, minden nemzetség, minden tartomány és minden város. A púrimnak ezeket a napjait nem szüntetik meg a zsidók, és emlékük nem szűnik meg az utódok között sem." Eszter 9,24-28

Mordokáj újra röviden összegezte a történteket. Számára fontos volt, hogy a jövő nemzedékei emlékezzenek arra, hogy a kilátástalan és reményvesztett helyzetekből is van kiút!

Múlt – jelen – jövő: egy egységet alkot. A jelenben emlékszünk mindarra, ami a múltban valóság volt, és ez az emlékezés itt a jelenben arra bátorít, hogy reménnyel nézzünk a jövő elé!       

Szánj időt arra, hogy számba vedd életed eseményeit. Emlékezz:

1. Létezésed, születésed nem a véletlen műve, része Isten csodálatos tervének. Dávid így nyilatkozik: „könyvedben (Istenében) minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltár 139,16).

2. A nehézségekben, a veszteségekben nem voltál egyedül, még ha úgy tűnt is, mert a Mindenható Isten veled volt. „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!” (Ézsaiás 41,10)

3. A bánatodat öröm váltotta fel, pedig nem gondoltad volna. „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” (Zsoltár 30,6)

4. Csodák sorozatait élted át: találkozások, gyógyulások, veszélyes helyzetből való szabadulások, születések, sikerek, és sorolhatnánk hosszan.

Ha tegnap Isten csodálatosan jelen volt az életedben, miért gondolod, hogy ma, holnap és utána nem lenne ott?  EMLÉKEZZ! 

Eszter könyve 9,20-23

"Mordokaj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Ahasvérós király tartományaiban laktak közel vagy távol, és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg az Adár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre.  Mert ezek azok a napok, amelyektől kezdve a zsidók nyugton lehettek ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. A zsidók megfogadták, hogy folytatják, amit elkezdtek, ahogyan Mordokaj megírta nekik." Eszter 9,20-23

Mordokaj leírta mindezeket! … Vajon gondolta-e, hogy közel 2500 év után is fogják olvasni, amit leírt? Vagy azt, hogy nem csak olvassák majd, hanem elemzik, kutatják, értelmezik, és tanítják. Sőt amit leírt, arról azt fogják állítani, hogy Isten Szava! … Nem azért, mert Mordokáj Isten lenne, hanem mert megmagyarázhatatlan módon, a leírt szavak isteni ihletettségűek lettek.      

Rejtély számunkra, hogy Isten hogyan teszi mindennapi életünket áldássá mások számára. Írunk egy bátorító sms-t, e-mailt, képeslapot, levelet … és a címzett felvidul, felbátorodik, új elhatározásokat hoz, újat kezd, mert Isten üzenetét hallotta ki belőle. Találó a salamoni kép: „mint aranyalmák ezüsttányéron, olyan a helyén mondott (leírt) szó” (Példabeszédek 25,11).  

De sajnos az is igaz, hogy leírt vagy kimondott szavaink nem mindig építenek/építettek. Így történt ez Péterrel, Jézus tanítványával is. Jézus megosztotta a tanítványokkal, hogy neki Jeruzsálemben szenvednie kell, mire Péter kioktatta Mesterét, hogy ez nem történhet meg. Ekkor Jézus meglepően lépett fel: „távozz tőlem Sátán!” (Máté 16,23).

A mai nap kihívása, hogy leírt és kimondott szavaink legyenek áldássá mások számára. Ennek egyik titka az, hogy szánjuk oda testünket (kezünket, szánkat, gondolatainkat) Istennek (Róma 12,1), és Ő használni fog bennünket!

Eszter könyve 9:17-19

"Adár hónap tizenharmadik napján történt ez. A tizennegyedik napon már nyugalmuk volt, ezért azt az evés-ivás és az öröm napjává tették. De a súsáni zsidók a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján gyűltek össze, és a hónap tizenötödik napján lett nyugalmuk, azért ezt tették az evés-ivás és az öröm napjává. Ezért teszik a vidéki városokban lakó vidéki zsidók Adár hónap tizennegyedik napját az öröm és az evés-ivás ünnepnapjává, amikor ajándékokat küldenek egymásnak." Eszter 9:17-19

A zsidók számára az év sírással és jajgatással indult. Most itt állnak az év végén, és a bánatuk örömre fordult. Ki előbb, ki utóbb, de mind, akik bizalmukat Istenbe vetették, és a várakozás hosszú hónapjaiban nem adták fel a hitet, megtapasztalták milyen az, amikor Isten nyugalmat szerez számukra.  

Nyugalom – öröm – ajándékok! Hihetetlen, hogy ez a három együtt járhat. Mert ha örömünnepeinkre gondolunk, mint például a karácsonyra, eszünkbe jutnak az ajándékok, de a kimerülés és a fáradság is. Lehet úgy ünnepelni, hogy azt a nyugalom jellemezze? Vagy létezik-e tartós öröm nyugalom nélkül?

A zsidók életkörülménye megváltozott, elmúlt a közvetlen fenyegetés, így nyugodtan és békésen élhettek, ez pedig nagy örömre adott okot. De mi van akkor, ha a körülmények nem változnak, lehet-e nyugalmunk, békességünk? Igen! Jézus Krisztus mondja: „az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek.” (János 14.27)

Amikor megtapasztaljuk a „minden értelmet meghaladó békességet” (Filippi 4.7), akkor vagyunk készen arra, hogy „örüljünk az Úrban mindenkor” (Filippi 4.4). És ennek az állapotnak természetes következménye, hogy megosztjuk kincseinket, önmagunkat környezetünkkel – megajándékozva őket mindazzal, ami értékes. 

Eszter könyve 9:15-16

"Összegyűltek a súsáni zsidók Adár hónap tizennegyedik napján is, és lemészároltak Súsánban háromszáz embert, de a zsákmányhoz nem nyúltak. A király tartományaiban élő többi zsidók is összegyűltek életük védelmére, hogy nyugton lehessenek ellenségeiktől. Gyűlölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le, de a zsákmányhoz nem nyúltak." Eszter 9:15-16 

Mit tennél, ha valaki kedvesed, gyermeked, szüleid, testvéreid vagy barátaid életére törne? Néznéd tehetetlenül, vagy az életük védelmére kelnél? A zsidók összegyűltek, hogy megvédjék magukat, de a zsákmányhoz nem nyúltak.

Számos bibliai történet (például Mózes 4. könyve 31. része) beszámol arról, hogy Isten megengedte a zsákmányszerzést, amikor Izráel népe legyőzte ellenségeit. Sőt Ahasvérós királyi rendelete is megengedte, hogy a zsidók zsákmányt szedjenek ellenségeiktől (Eszter könyve 8. rész 11. vers). Mégis az olvasható a feljegyzésekből, hogy a zsidók nem nyúltak a zsákmányhoz! Felmerül a kérdés: miért nem? A Bibliából tudjuk, hogy néhány esetben tilos volt zsákmányt szedni: a felebaráttól (Mózes 3. könyve 19. rész 13. vers), az özvegytől, az árvától (Ézsaiás könyve 10. rész 2. vers) és a szegény napszámostól (Mózes 5. könyve 24. rész 14. vers). Hámán és követői, a zsidók ellenségei, azonban nem tartoztak egyik kategóriába sem. Akkor miért nem fosztották ki őket?

Emlékezzünk, hogy Eszter királynő nem kincseket, sőt fele királyságot sem kért a királytól, csak az életüket (Eszter könyve 7. rész 3. vers). Minden birtokolható értéknél fontosabb volt az életük! Valószínűleg azt is jól tudták, amiről Aszáf írt, hogy mindennél fontosabb az, hogy az Élő Isten az ő örökségük, így nem volt szükségük mások kincseire: „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsoltárok könyve 73. rész 26. vers).

Eszter könyve 9:12-14

"Akkor ezt mondta a király Eszter királynénak: Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Hát még a király többi tartományában mit tehettek? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz! Eszter ezt válaszolta: Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el. Hámán tíz fiát pedig akasszák föl! A király megengedte, hogy így történjék. És Súsánban kihirdették a törvényt, Hámán tíz fiát pedig föl is akasztották." Eszter 9:12-14 

Holnap is! … Gondolhatnánk, hogy ha ma minden jól megy, sikeresek és győztesek vagyunk, akkor holnap nyugodtan hátra dőlhetünk, és pihenhetünk. Eszter királynő azonban jól tudta, hogy a ma győzelme nem mentesít a holnap harcaitól. Épp ezért csak egy kérése volt a király felé: „engedd meg holnap is, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el” (13. vers).

Ma és holnap ugyanazon törvény szerint eljárni! Ha ma tökéletesen működik a szeretet törvénye, akkor holnap is éljünk vele. Ha ma Isten közelségében élünk, holnap is keressük Vele a kapcsolatot. Ha ma ellene állunk a kísértésnek, akkor holnap is kötelezzük el magunkat a szent élet mellett. Évszázadokon át visszahangzik Isten felszólítása: „ma és holnap szenteljék meg magukat”! (Mózes második könyve 19. rész 10. vers)  

Az Örökkévaló Isten nincs időbe zárva, épp ezért számára a ma és a holnap ugyanaz. Ő ma is és holnap is igazságos, bűn gyűlölő, kegyelmes, szeretettel teljes. Mi azonban, az időbe zárt terményei, minden nap újra el kell kötelezzük magunkat mellette. Ha a mai napon eldöntjük, hogy aggodalom helyet ma inkább Istenre bízzuk életünket, akkor tegyük ezt HOLNAP IS!